Az aromaterápia évezredek óta jelen van az emberi történelemben, és sok kultúrában fontos szerepet töltött be az egészség és a jóllét terén.

Egyes források szerint az ókori egyiptomiak az esszenciákat, gyakran alkalmazták a test és az elme gyógyítására, például a levendulát és a mentát, gyógyászati célokra használták. Ezenkívül az illóolajokat masszázsokhoz, rituális fürdőkhöz, a múmiák bebalzsamozására, tartósítására is használták, parfümként uralkodóknak, negatív energiáktól való védelemért is alkalmazták.  

Az ókori görögök is rendkívül értékelték az illóolajokat a gyógyításban és a vallási szertartásokban. Az ókori görög orvosok, mint például Hippokratész, az illóolajokat gyógyászati célokra használták. Hippokratész szerint: “Az egészséghez vezető út egy illóolajos fürdő és egy masszázs.” Úgy hitték, hogy az illóolajok segítenek különféle betegségek kezelésében és az általános egészség megőrzésében. Emellett az illatos olajokat gyakran használták az isteni tisztelet kifejezésére és a vallási ceremóniák részeként is.

 Az ókorban Ausztráliában az őslakosok különböző növényeket és anyagokat használtak gyógyászati, táplálkozási és rituális célokra. Például a teafa leveleit és kérgét használták gyógyászati készítményekhez, a bojtorjánlevél pedig sebgyógyításra szolgált. Ezenkívül különböző növényekből készült főzeteket és pasztákat is alkalmaztak a különböző betegségek kezelésére és az általános jóllét elősegítésére. Az ókori ausztrál őslakos kultúrák évezredek óta gazdag tudással rendelkeztek a helyi növények gyógyászati ​​és egyéb használatáról.

 Az ókorban Indiában számos növényt és anyagot használtak különböző célokra, köztük gyógyászati, vallási és kozmetikai célokra is. Például az ayurvédikus orvoslásban sokféle növényt és gyógynövényt használtak a betegségek kezelésére és az egészség megőrzésére. A kurkuma például gyulladáscsökkentő és antioxidáns tulajdonságai miatt fontos összetevője volt az ayurvédikus gyógyászatnak. Emellett az indiai kultúrában különböző fűszereket, mint például a gyömbért és a kardamomot, valamint növényeket, mint a neem és az aloe vera, gyógynövényként és kozmetikumokban is használtak. Vallási szertartásokban gyakran használtak különféle illatos olajokat és füstölőket is.

 A perzsa orvosok számos területen tevékenykedtek, és széles körben alkalmazták tudásukat és gyógymódjaikat. Például a perzsa orvoslás híres volt a gyógynövények és különböző növényi kivonatok használatáról. Az ókori Perzsiában az orvosok gyógyító teák, főzetek és kenőcsök készítésével foglalkoztak, amelyeket széles körben alkalmaztak a betegségek kezelésére és a fájdalom enyhítésére. Jól ismerték az illóolajok gyógyító tulajdonságait, és széles körben alkalmazták azokat az egészségügyi és gyógyászati ​​célú kezelések során. Például az illóolajokat használták fertőtlenítésre, gyulladások csökkentésére, fájdalomcsillapításra és számos más egészségügyi probléma kezelésére. Különféle illóolajokat, mint például a levendula, a borsmenta, a rózsa vagy a zsálya olaját, különféle módon alkalmazták, például masszázshoz, inhalációhoz, fürdőkhöz vagy kenőcsök formájában. Az illóolajokat gyakran kombinálták más gyógynövényekkel és anyagokkal, hogy növeljék a gyógyító hatást. Emellett a perzsa orvosok gyakran foglalkoztak sebészettel is, és különféle sebkezelési módszereket alkalmaztak. Fontos megjegyezni, hogy a perzsa orvoslásnak jelentős hatása volt a középkori európai orvoslás fejlődésére is, mivel számos perzsa gyógymód és orvosi ismeret eljutott Európába.

Itáliában minden nagy gazdaságnak volt saját lepárló üzeme, többféle illóolajat készítettek. Az ókori rómaiak is gyógyászati célokra és a szépségápolásban használták az illóolajokat.

 A középkorban is széles körben használták az illóolajokat. Például a levendulát és a rozmaringot fertőtlenítésre és friss illatok teremtésére használták, míg az ánizst és a mentát emésztési problémák kezelésére. Főként a szerzetesek, orvosok és gyógynövény-gyűjtők voltak azok, akik aktívan gyártották és alkalmazták ezeket az anyagokat. Emellett a nemesek és a gazdagabb polgárok is gyakran használták az illóolajokat és a rózsavizet parfümök és kozmetikumok formájában. A reneszánsz idején az illóolajok használata tovább terjedt az európai orvoslásban.

Egy francia sebész, Jean Valnet úttörő szerepet töltött be az illóolajok gyógyászati ​​felhasználásában, amelyeket a második világháborúban használt sebesült katonák kezelésére.

1700-as években a Pestis idején megfigyelték, hogy azok a kézművesek, akik illóolajokkal érintkeztek, nem betegednek meg.

 Az aromaterápia modern formája azonban az 1930-as években kezdődött, amikor a francia biokémikus, René-Maurice Gattefossé először használta a „aromaterápia” kifejezést. Kísérlet során megégette magát és hirtelen a levendula illóolajba mártott keze szövődmények nélkül szépen begyógyult. Kutatta a növényi illóolajok gyógyító tulajdonságait, és a kutatásaihoz kapcsolódóan alkalmazta az illóolajokat sebesülések és égési sérülések kezelésére. 

Pierre Franchomme aromatológus, azt mondta, hogy beszéljünk az aromaterápia kapcsán a kémiai típusokról is, tehát rájött, hogy mások a kémiai összetevői ugyanannak a növénynek tavasszal, ősszel.

 Azóta az aromaterápia széles körben elterjedt, és ma már számos módon alkalmazzák a testi és lelki egészség támogatására, például masszázsban, fürdőkben, inhalálásban, diffúzorokban és kozmetikumokban egyaránt.

Fontos! A növényeket és az illóolajokat óvatosan használjuk! Használat előtt gondosan olvassuk el az információkat és a használatra vonatkozó óvintézkedéseket! Akut betegség, gyógyszeres kezelés, várandósság ideje alatt kérdezzük ki orvosunk vagy szakember véleményét!